A ceremoniális kakaó története hosszú évezredekre nyúlik vissza, ahol már az ősi közép- és dél-amerikai civilizációk is kiemelt szerepet szántak neki kultúrájukban. Az ókori maják és aztékok számára a kakaó nem csupán egy tápláló ital volt, hanem szakrális jelentőséggel bíró, isteni eredetű ajándék.
A maják hitték, hogy a kakaófát maguk az istenek ültették a Földre, és a kakaó italt szertartásokon, királyi lakomákon, sőt, akár esküvői szertartásokon is fogyasztották. Az aztékok számára a kakaó olyan értékes volt, hogy pénznemként is használták. Montezuma azték uralkodó például híres volt arról, hogy naponta több tucat csészényi kakaót ivott, hogy növelje fizikai és spirituális erejét.
A kakaó e szent jellegét a spanyol hódítók felfedezése és a gyarmatosítás során az európai kultúrák is átvették, bár jelentőségét és felhasználási módját jelentősen átalakították. A modern időkben a ceremoniális kakaó újra felfedezésre került, mint egy mély, spirituális gyakorlat része, amely segít az embereknek összekapcsolódni ősi gyökereikkel és rátalálni spirituális útjukra.