Ceremoniális Kakaó Rendelés
A kakaóceremónia egy ősi gyökerekkel rendelkező, de modern formájában újraértelmezett szertartás, amelyben a ceremoniális minőségű kakaó szent növényként, tudatosan fogyasztva szolgálja a testi, lelki és szellemi kapcsolódást.
Bár a mai értelemben vett kakaóceremóniák a 2000-es évek elején jelentek meg újra – elsősorban Keith Wilson guatemalai tanító és tértartó munkássága révén –, magának a kakaónak a rituális, felajánlásként és szent italként való használata évezredekre nyúlik vissza. Már az olmék, maja és azték népek is fogyasztották és használták a kakaót szertartásaikban: az isteneknek ajánlották, a szív és az életenergia italaként tisztelték, és fontos szerepet kapott a közösségi, gyógyító és beavató rítusaikban.
Az általam tartott kakaóceremónia a hagyományos indián szertartások elemeit ötvözi a saját spirituális tapasztalataimmal és tanulmányaimmal. Célja, hogy a résztvevők biztonságos, szakrális térben kapcsolódhassanak önmagukhoz, egymáshoz és a természet erőihez.
A szertartás főbb elemei:
Tértisztítás – copal vagy palo santo füstjével, amely megtisztítja a teret és segít letenni a hétköznapi terheket.
Az elemek és égtájak meghívása – a föld, a víz, a tűz, a levegő és az égtájak energiáinak megszólítása, hogy támogassák a folyamatot.
A kakaó felajánlása – a szent növény tiszteletteljes elfogadása, hálaadás a természetnek és a közösségnek.
Szándék meghatározása – minden résztvevő meghívja a saját belső irányát: azt, amit a ceremóniában gyógyítani, megérteni vagy elengedni szeretne.
Közös megosztókör – lehetőség, hogy mindenki szavakban is megnyissa a szívét, és kapcsolódjon mások élményeihez.
A ceremóniákat a maja szertartásos naptár, a Tzolk’in aktuális energiájához igazítva tartom.
Minden napnak saját rezgése, úgynevezett nawalja (szent minősége) és tónusa van, amelyek meghatározzák a nap spirituális témáját. A szertartás során tudatosítjuk ezeket az energiákat, és szándékainkat ezekkel összhangban fogalmazzuk meg, hogy a természet és az univerzum ritmusával együttműködve dolgozzunk önmagunkon.
A ceremóniák szerves része a közös éneklés és zenélés, amelybe mindenki előképzettség nélkül bekapcsolódhat.
A zene a szertartás szíve: segít elmélyülni, áthangolódni és összekapcsolódni. A közös dallamok, ritmusok és mantrák nemcsak érzelmi, hanem energetikai szinten is hatnak – megnyitják a szívet, oldják a blokkokat és gyógyító teret hoznak létre.
Vallom, hogy a zene közös kincsünk és természetes gyógyszerünk: összhangba hoz bennünket egymással, és olyan módon segíti a gyógyulást, amit szavakkal kifejezni alig lehet.
A kakaóceremónia tehát nem vallásos rítus, hanem egy tudatosan felépített, szívközpontú utazás, misztikus tapasztalat. Egy lehetőség, hogy visszakapcsolódjunk a természet bölcsességéhez, a testünk érzékeléséhez és a lelkünk finom rezdüléseihez.